Az élet néha hihetetlenül irónikus tud lenni. Pár napja ültem, néztem ennek a 200 első randi című sorozatnak a valahányadik részét, és azon gondolkodtam, ilyen nincs. Ennyire sablonos 30-as csajok egyszerűen nincsenek, mint a főszereplő Luca. Kicsit duci(nak vallja magát) nulla divatérzékkel, a munkahelye nem egy főnyeremény, jó pasik veszik körül, de mindig a pszichopatákat fogja ki, az anyja az őrületbe kergeti azzal, hogy szereznie kellene már egy pasit, hiszen még a húga is hamarabb férjhez megy, mint ő. És mindezt meg tudja változtatni pár hónap leforgása alatt? Ugyan már!
És akkor megszólalt a telefonom. Egy kedves barátnőm volt, akivel mostanában keveset találkoztunk, mégis mindig úgy gondoltam rá, mintha a kishúgom lenne. Bejelentette, hogy jövő nyáron férjhez megy. Még jó, hogy örültem neki, nem vagyok besavanyodott picsa! Ugyanakkor a tinilányos kacarászásokkal tarkított eufória után a kanapén találtam magam és csak bámultam a tévére.
Mikor váltam egy sablonos lányregény főhősévé? Pár hónap múlva harminc leszek. Erőteljes téli zsírtartalékot sikerült felhalmoznom az elmúlt évek során. A munkahelyemről mindent elmond, hogy hétfőn reggel már a péntek délutánt várom. A pasik pedig… na erre majd később kitérek, de maradjunk addig annyiban, hogy nem sűrűn találtak el eddig a főnyeremények.
És itt van egy nagy különbség: Timit kb. 5-6 éve ismerem, anno együtt dolgoztunk az előző munkahelyemen és a péntek délutáni munkák sokszor szombat hajnali tivornyába fordultak, a legjobb bulikat éltük át együtt. Csak aztán Timi felnőtt, én pedig egy kicsit úgy érzem, hogy semmit sem változtam az elmúlt években.
Most hogy az ősz tombol, akár befelé is fordulhattam volna és időszakos depressziót kiálltva elrohanhattam volna pár tábla csokiért, de ehelyett inkább az okosabb utat választottam. Kitűztem magam elé a célt: a következő hónapokban helyre fogom hozni mindazt, amit most épp eltoltnak érzek az életemben. A változásokat pedig hétről-hétre dokumentálni fogom itt. Jut eszembe, ír még valaki személyes blogot? Mostanában úgy tűnik, mindenki beautybloggernek állt… Mindegy is, a lényeg, hogy egészen biztosan nem fogok outfit meg smink posztokat megosztogatni, de biztosan szó lesz ezekről:
– Fogyás. Tudom-tudom, egyből a mélyfilozófiai gondolatokra tereltem a szót (se). Az igazság azonban az, hogy ez igenis kardinális kérdés a mindennapjaimban, hiszen körülbelül 25 kg súlyfelesleggel rendelkezem, ami nem kis szám. Néha lejjebb megy, néha feljebb, de nagyrészt tartja magát ennél a számnál.
– Munkahelyváltás. Lassan négy éve dolgozom egy cirkuszban. Jó-jó, átvitt értelemben vedd a cirkuszt. Az viszont biztos, hogy a függönyt lassan össze kell húzni és új előadást kell keresnem, mert a mostaniban már túl régóta játszom bohócot. Főbohócot, na.
– Pasi. Hát persze, hogy mindig van egy PASI, aki magashelyesvicces és olyan mosolya van, hogy a Mariana-árkot fel tudná villanyozni. Engem meg pláne. A kérdés már csak az, hogy be tudok-e robbanni az életébe vagy örökre az a csaj maradok, akit egy-egy kótyagos estén átölel?
– Utazás: Szeretnék minél több helyre eljutni a közel és a távoli jövőben is. És bár vár a nagyon-nagyon nagy világ (ha már a lányregényes közhelyeknél maradunk), azért megjegyzem, hogy elmúlt években iszonyatosan szerelmes lettem egy városba (róla majd külön ömlengést írok) és “ő” is folyamatos hívogat vissza.
– Önismeret: mert végülis itt kezdődik minden, nem?
Az élet, mondjuk, nem olyan egyszerű, hogy pár dobozt, mondván, mostantól csak ezekkel foglalkozom és csókolom, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy más témák is fel fognak merülni a következő hetekben és hónapokban. Sőt, még az is elképzelhető, hogy elbukok a cél előtt, vagy meggondolom magam. Ha minden odaveszne, a legrosszabb esetben is egyedül megyek majd 10 hónap múlva arra az esküvőre. Nem dőlne össze a világ. Lehet, hogy sikerülni fog és elérem a célokat, amiket kitűztem magam elé. Ki tudja?
Van egy érzésem, hogy bármi is lesz majd a kis “emberkísérletem” végeredménye, jó sok fordulat vár, amíg eljutunk a végéig.
A visszaszámlálás elindult…